Alapvetően isteni dolog együtt főzni a párunkkal, de vigyázzunk: ez az időtöltés akár komoly veszélyeket is rejthet. Mr. szerint remek dolog, Mrs. már kevésbé rajong a programért. 

Mrs.

Ha jobban belegondolok, alig voltam együtt olyan férfival, aki szeretett főzni. Egyetlen volt: mindent cukorral csinált.

Mindent.

A makarónihoz készült paradicsompürébe például egy alkalommal több evőkanál cukrot öntött a szemem láttára. És miközben én a tésztát tettem a vízbe, azt ecsetelte, hogy az anyukája ezt tanította neki, mert bizony az étel kizárólag cukorral ízesíthető. Én azonban évek óta harcban állok a kilókkal, ezért a közös főzés itt máris dugába is dőlt.

Állandó vitát szült, ki hogyan készíti el a kaját, ezért inkább felosztottuk a későbbiekben a feladatokat, ha például vendég jött, a cukros makaróniból egyszerűen nem ettem. Magamnak főztem, bizony, ő viszont az én étkemből nem evett. És ez nem azt jelenti, hogy salátán élek. Egyszerűen csak nem cukorral ízesítem a főzeléket, hanem rendes fűszerekkel.

A kapcsolatnak vége lett, persze nem emiatt, de a főzésben igen jól megmutatkozhatnak a férfi-női ellentétek. Igaz, hamar elkezdhetjük, hogy kiderüljön, milyenek a párunk étkezési szokásai.

Egyébként igazság szerint ritkán főzök. Nagyon ritkán. Ez van. Van egy állásom, emellett még három más elfoglaltságom, hobbim, és a barátomnak szintúgy.

A közösen töltött időt általában ezért szeretjük étteremben tölteni a jelenlegi kapcsolatomban,  hiszen ott nincsenek a velejárók: elpakolás, mosogatás.

Munka után például sokszor találkozunk egy bisztróban (van egy kedvencünk, lent, a szemközti ház aljában, közel is van, finom is). Ezzel egyrészt felelevenítjük a randizás korszakát, másrészt – mivel kiszolgálnak minket – kikapcsolhatunk totálisan. A másik verzió, ha otthon maradunk: rendelés.

Volt/van olyan időszak, mikor többet lehetek otthon, de közös energiaszinten riktán vagyunk, és nem is terheljük ezzel a másikat. Ugyanakkor egy-egy hétvégén közösen összedobott reggeli felér azzal az örömmel, amit mások a közös főzés fílingjéről mondanak. Az egyik kiveszi a felvágottat és tányérra helyezi, a másik a vajat készíti elő. Bután hangzik, de a munkamegosztás máris működik, mindegy, minek nevezzük. Szerintem ez is teljesen rendben van, utána pedig irány kifelé a lakásból, strandra, barátokkal dumálni, biciklizni, akármi. Csak semmi mosogatás.

(Forrás: http://www.cookinggorgeous.com)

Mr.

Az együtt főzés öröm a kedvessel, a szerelmünkkel. Sajnos nekem ritkán adatott meg, hogy sokszor együtt főzzek a barátnőimmel, de nem panaszkodok, mert volt benne részem, de remélem még lesz is.

Miért jó?

Mert a közös alkotás mindig élmény, sőt a főzés együtt jár a bevásárlással, amit szintén közösen lehet csinálni (én ezt kifejezetten szeretem, mert így tanultam meg, hogy mi micsoda a zöldségpultban), arról nem is beszélve, hogy enni is oly jó. Együtt megenni a közösen készített ételt mennyei. Főleg, ha a párom is szeret enni. Mosogatással nem kell foglalkozni a vacsora után, mert az esetek nagy többségében szeretkezésbe torkollik az este. És ez így helyes.

Javaslatom, hogy olyan ételt főzzünk, amelyet mind a ketten szerettek, hiszen úgy lesz csak tökéletes az ételek elfogyasztása. Nekem az első közös főzéskor rakott krumpli volt a menü, és teljesen jól sikerült. Azt gondolom, hogy ennél nehezebb kajával kár kezdeni, hacsak nem szakácsok vagytok.

A főzéshez nem baj, ha van egy konyha gáztűzhellyel, de ha nekünk nincs ,akkor kölcsön pecóban is tudunk kuktáskodni. Ha nincsen kölcsön lakás és gáztűzhely, menjünk ki a szabadba és csináljunk egy jó bográcsgulyást: kirándulás és főzés, kettő az egyben élmény.

Az együttfőzés kihagyhatatlan része az alkohol. Bontsunk fel egy jó bort és már a főzés alatt kortyolgassuk közösen, még oldottabbá teszi a hangulatot!.Nem beszélve az íze nyújtotta élményekről. Szóval együttfőzni jó. Ti is csináljátok.